SE EVÉS. SE IVÁS.

Egy korábbi bejegyzésemben azt mondtam, hogy nekünk szükségünk van a vízre, de a sebnek nincs. Ez alapvetően igaz is – de nem mindig!

Amikor például baleset ér valakit, nagyon fontos, hogy NE IGYON! ÉS NE IS EGYEN! Egészen addig, míg a kórházba nem ér, és nem látja egy orvos.

Tudom, hogy a legtöbb szülőnél ösztönösen jön, hogy a kórházba indulás előtt megeteti, de legalábbis megitatja a gyereket.

NE TEGYE! “Ne adjon se inni, se enni gyermekének az orvosi vizsgálat előtt” bővebben

TRIAGE. HOGYAN KELL EJTENI ÉS EGYÁLTALÁN MI AZ?

 Aki járt már sürgősségi/baleseti osztályon, azt a szót is hallotta, hogy triage. És arra is van esély, hogy nem értette. Engem szokott zavarni, ha valamit nem értek, és látok rá esélyt, hogy más is van ezzel így. Nekik szól ez a rövid kis bejegyzés. Aki pedig hosszabban szeretne olvasni a triage rendszer(ek)ről, annak ajánlom a google.com-ot 🙂 “Triage. Hogyan kell ejteni és egyáltalán mi az?” bővebben

NEKÜNK SZÜKSÉGÜNK VAN VÍZRE. A SEBNEK NINCS.

Az a tapasztalatom, hogy az emberek jobban megfogadják a tanácsokat, ha értik, hogy miért is van rájuk szükség. Ez akkor is így van, ha olyan hétköznapi dologról van szó, mint pl. az, hogy: miért nem érheti víz a sebet?
A válasz nagyon egyszerű: a csapvíz nem steril, különböző kórokozók is találhatók benne, amiktől a seb elfertőződhet. Az pedig baj.
Tehát a cél, hogy a seb a gyógyulásig – ami átlagos esetben 10 nap – minél kevesebb baktériummal találkozzon. Ezért kell a sebet időszakosan fertőtleníteni, ezért van a kötés, és ezt szolgálja az a tanács is, hogy a sebet ne érje víz.

Érdemes megfogadni, hogy vidáman gyógyuljon a seb 🙂